1. fejezet

1. fejezet

Találkozás

A köd szerű tömeg vész jóslóan közeledett. Végül kör alakot felvéve pont előttünk álltak meg. Nem tudom miért, de féltettem a körülöttem lévő embereket. Hisz még csak nem is ismerem őket! Egyetlen ismerős arcot sem láttam. De éreztem egy erős, elsöprő érzést, mikor tekintetem találkozott egy arany barna szempárral. Szőke haja kocósan az arcába lógott. Még egy utolsó erőtlen mosolyt préselt ki magából, majd láttam ahogy a szürke tömeg el nyeli magával.

Fájdalmas sikoly hagyta el számat. A takaróm szegélyét szorongattam és próbáltam meg győzni magamat, hogy ez nem volt valóság. De nem akart sikerülni. Ekkor nevelő szüleim rontottak be a szobába.

- Mi történt? Jól vagy kicsim? - hadarta anya miközben mellém ült az ágyban és át karolt.

- Igen, persze. Csak megint ezek a rémálmok.

- Tudod mikor gyerek voltam nekem is sok rémálmom volt. Tudod nekem mi segített? Egy pohár meleg tej. Hozok neked hátha segít. - láttam szemében az aggodalmat és azt, hogy mennyire segíteni akar. Néhány perc múlva vissza is tért kezében egy bögrével.

- Ezt idd meg! - nyomta a kezembe. Buzgón szürcsölni kezdtem a tejet.

- Köszönöm! Nagyon jól esett. - rá mosolyogtam majd vissza adtam a bögrét. Bíztatóan meg simogatta a hátam aztán le sietett a háló szobájába. De az álom utó hatása nem hagyott aludni. Az az egyetlen kép pergett a szemem előtt mikor az ismeretlen elveszik a fekete tömegben. Mintha meghalt volna egy részem ahogy eltűnt. Csak hajnali kettő körül tudtam aludni egy keveset. Reggel karikás szemekkel ébredtem. Na ezt hogy fogom eltüntetni? Gondoltam magamban miközben ki fésültem a hajam. Nem volt kedvem még a zselézésel is vacakolni ezért egyszerűen lesimítottam. Épp a ruhákat válogattam. Vajon melyik lenne tökéletes az első naphoz új iskolámba? Imádtam vásárolni így egy halom ruhám volt. Legtöbbjüket még nem is viseltem. A divatot is szerettem. volt, hogy órákig bújtam a különböző divat magazniokt. Fodrászkodásban sem voltam utolsó, de azt inkább valaki másra szoktam bízni. Mire észbe kaptam már az iskola parkolójában kerestem alkalmas helyet a parkolásra. Mire ez sikerült már majdnem be csöngettek! Rohannom kellet első órám színhelyére. A térképet forgattam a kezemben, mentem jobbra-balra, de sehogy sem tudtam megtalálni a termet. Ekkor meg láttam Őt. A szőke, olvadt arany tekintetű fiút az álmomból. Itt a nagy esély Alice! Menj oda és kérdezd meg hol van a történelem tanterem! Csak nyugodtan! Bíztattam magam. Azt hiszem kezdek bedilizni a ki alvatlanságtól.

- Szia Eltévedtem. Nem tudnád meg mutatni az utat a történelem teremhez? - kérdeztem egy kedves mosollyal az arcomon. Hiába tűntem nyugodtnak. A szívem úgy zakatolt mint egy gőz mozdony.

- Szívesen segítek én is épp oda tartok. - mintha szavait át itatta volna a jól eső nyugalom. Mintha szívem ki hagyott volna egy ütemet mikor rám mosolygott. Szavai úgy zengetek a fülemben mint az édes ének. Meg kellet, hogy szaporázzam a lépteimet hogy utol tudjam érni. Ő ruganyos léptekkel haladt tovább. De mintha egy kicsit feszengett volna a közelemben.
- Itt is van -  mutatott egy ajtóra.
Határozottan nyitottam be. Leültem az első szabad helyre. Nagyon reméltem, hogy senkinek sem foglaltam el a helyét. Láttam ahogy az álmomból ismert ember egy gyönyörű szőke hajú szépség mellet telepszik le.  Remélem nem ő a barátnője mert akkor esélyem sincs. Igaz én is szép vagyok, de inkább aranyos. Kobold szerű kinézetem, pisze orrom van és általában van rajtam egy-két masni. Ebben a pillanatban lépet be a tanár. A 2. világháborúról kezdett beszélni. Mindig is érdekelt a történelem, de most inkább Ő érdekelt. Az előttem ülő számomra névtelen és álomból ismert alak. Akiben azt hiszem bele szerettem.