1. fejezet
( Elisabeth szemszöge )Nem tudom miféle játékot játszik velem a biológia. Vörös haj és zöld szemek. Ezt mind apától örököltem. Antonyh-nak szerencséje van. Csak egy apró vöröses árnyalat csillog a hajában.
- Elisabeth, el fogunk késni, ha nem sietsz!- kiabálta anya. Ma van az első nap a suliban. Sokáig utazgattunk, jártuk a világot különböző legendák és mondák után kutatva. Most újra itthon a mi kis esős kisvárosunkban: Forksban. Már van itt egy barát nőm Rachel, úgy hogy nem fogok unatkozni. Ő egy örök mozgó lány, imád vásárolni, bulizni és persze öltözködni. Ezeken gondolkoztam miközben gyorsan felöltöztem és megfésültem a hajamat. Mikor elkészültem, hallottam a gondolataikban, hogy sietnem kéne. Mindenkit hallottam kivéve Antonyh-t és tudtam, hogy őse hall engem. Ez a képesség mid a kettőnknek meg van, ha elég erősen koncentrálunk valakire akkor hajuk és látjuk a gondolatait. Rajtunk csak akkor fog egy vámpír vagy bármijen lény képessége, ha mi beengedjük az elménkbe. Már a kocsiban ültünk. Antonyh vezetett.
- Min gondolkozol, El?- kérdezte Antonyh körülbelül az út felénél.
- Sok mindenen!
-Jó, de szerintem ürisd ki a fejedet, mert mindjárt oda érünk- ekkor oldalra néztünk egy hatalmas farkas futott mellettünk. Az emberek valószinüleg nem látták.
- Vannak vér farkasok is?-kérdeztem meglepődötten.
- Igen, La Push-ban csomó van, anya legjobb barátja is az.
- És én ezt mért nem tudtam?!
- Azért mert anya nem szeret róla beszélni.Én is egy véletlen gondolatát csíptem el.
Az út többi része csendben telt.Öt perc múlva már szálltunk is ki az autóból. Rachel és egy másik lánnyal már a kapunál várt ránk.
- Sziasztok!-ölelt meg mind kettőnket-Ő itt Ever, Ever ők itt Elisabeth és Anthony Cullen!- mutatott be minket egy másnak. Ránéztem Anthony-ra. Teljesen lefagyott és csak dadogott. A lány is.
- Ömh... szia én... én Anthony vagyok- bökött végül ki egy értelmes mondatot.
- Én... én Ever- kezet nyújtott. Végül már egész könnyen beszélgettek, sőt együtt töltötték az egész napot. Az utolsó óra után már nem bírtam ki rákérdeztem:
- Tetszik neked?!
- Ki?!- értetlenkedett.
- Ever, hát ki más?!
- Hát... azt hiszem igen.
( Anthony szemszöge )
Ahogy haza értünk fel rohantam a szobámba.Nem érdekelt mit gondolnak a többiek furcsa viselkedésemről. Gondolkoznom kellet! Nem tudtam mi ez! Ez valami új, különleges érzés! Ilyet még soha nem éreztem! És amikor elbúcsúztunk egy percig úgy éreztem, hogy meg fogom ölni az utolsó pillanatban tértem magam hoz.A vérének illata annyira csábított ilyet embernél még sosem éreztem. Kopogás zökkentet ki a gondolat menetemből.
- Bejöhetünk?- kérdezte a apa. Mellette Jesper állt. Éreztem az illatát.
- Miért?- nem kiabáltam tudtam, hogy úgy is hallanak.
- Beszélni szeretnénk veled. Ever-ről.
- Honnan tudjátok?- bár gondoltam mi lesz a válasz. Eli el konyogta.
- Hadd menyünkbe az érzéseid megőrjítenek! Annyira ideges vagy!- agodalmasdkodott Jesper.
- Jó, gyertek!
- Te szerelmes vagy!- támadtak le rögtön.
- Mi?!
- Érzem a vágyat, a hiányt és azt is, hogy ott akarsz lenni mellete lenni, hogy meg véd!
- Jesper, nem kéne így le támadni...- de én már nem is figyeltem, hogy mit beszélnek. Ledöbbentem. Ez lenne az az érzés amiről annyit olvastam? Amiről annyi filmet láttam? Ez a szerelem? Igen, azt hiszem az. Már csak azt nem tudom, hogy, hogy mondjam el ezt Ever-nek.
2. fejezet
(Ever szemszöge )Gyönyörű álmom volt egy ideig. Újra otthon a szüleimmel. A nappaliban voltunk, beszélgettünk és kandallóban ropogott a tűz. A tűz ami kitörni készült! Láng nyelvekkel elárasztani a házat s elporlasztani mindent a mi az útjába kerül! Ugyan úgy mint azon a végzetes éjszakán amikor a szüleim meghaltak. Sikoltozva ébredtem.
- Nyugalom, nyugalom kicsim nincs semmi baj! - szaladt oda fogadott anyám. Kate nem szeretett volna az anyám lenni. Csak egy ember aki biztos támaszt és szerető otthont nyúlt nekem. De mégis az anyukám lett.- Megint rosszat álmodtál? - kérdezte és átölelt.
- Igen, mindig ugyan azt - sóhajtottam.
- Annyira sajnálom! De most ne gondolj jenekre! Gyere le, reggelizz meg és indulás a suliba!
- Jó, egy perc!- kiáltottam utána majd gyorsan öltözni kezdtem. Egy újabb unalmas nap ugyan olyan mint a többi ebben az esős kisvárosban: Froks- ban. Most költöztünk ide az anyukámmal azon az alapon, hogy itt nem történik semmi természet fölölti nem történik. Leszaladtam a lépcsőn. Rohannom kell mindjárt elkések már az első nap!
- Rohannom kell! - kiáltottam, majd egy gyors puszit nyomtam Kate arcára aki épp a reggelimet készítte és szaladtam is.
- Várj a reggelid!
- Nnincs időm, majd később veszek valamit a suliban!
Beszálltam az autómba. Ránéztem az órára hét óra ötven percet mutatott. Jaj ne! El fogok késni! Szerencsére még időben oda értem. Körbe pásztáztam a terepet szememmel egyetlen ismerős arcot keresve: Rachal- ét. Az én - egy kicsit örült - barát nőm. Bár még csak néhány napja ismerem már úgy érzem már évek óta ismerem.
- Szia!- köszöntem amikor Rachol meglátott oda rohant hozzám és megölelt. Kicsit meglepődtem, nem voltam hozzá szokva az ilyes fajta gesztusokhoz szokva. Persze Kate is megölelt, de az más volt.
- Szia, képzeld csak! Két másik barátom is lesz ma! - az arcán egy hatalmas mosoly terült szét. Nagyon jó barátok lehetnek, ha ennyire örül nekik.
- Hogy hívják őket?
- Elisabeth és Anthony - milyen régi nevek. Szerintem ez egy kicsit furcsa. Megállt egy gyönyörű autó töllünk nem mesze. A vezető ülésről bronz barna hajú fiú szált ki. Mellőle egy vörös hajú lány. A lány rögtön odaszaladt hozzánk és megölelte Rachal - t. Szóval ők lesznek Elisabeth és Anthony. Ahogy a fiúra néztem a szívem őrült ritmusban kezdett verni. Azt hittem, hogy ki tör a mellkasomból. A szemei barna örvényként húztak magukhoz. Nem is érzékeltem, hogy Rachal beszélni kezdet csak azt, hogy az összes szem bár rám szegeződik. Végül Anthony törte meg a csendet.
- Ömh... szia én ....én Anthony vagyok - Érdekes, vajon miért dadog? Talán ő is azt érzi amit én? Nem erre aligha van eséj. Meg kerestem a hangomat és meg próbáltam egy értelmes mondatot el makogni.
- Én... én Ever - kezet nyújtottam. Elfogadta. Aztán erőt vettem magamon meg próbáltam beszélgetést kezdeményezni. És sikerült is. Kiderült, hogy sok közös van bennünk. Az egész napot együtt töltöttük és beszélgettünk. Haza érve finom illatok szálingóztak a konyhából. Kate megint süt. Istenien tud sütni.
- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Te mosolyogsz?! Azóta nem láttam ilyet mióta elhoztalak az árvaházból! - oda jött hozzám és megölelt.
- Hát akinek ilyen csodálatos napja volt az nem szomorkodhat!
- Neked csodálatos napod volt az iskolában?! Csak nem egy fiú van a dologban?
- De!
- Mi a neve?
- Anthony Cullen - hirtelen nagyon fáradt lettem. Ah... az erő használtam reggel, hogy ellene késsek és most kezdek lemerülni, mert tegnap az utazáshoz sok erő kellet. - Nagyon fáradt vagyok reggel használtam az erőm és tegnap az utazás ez így kimerített.
- Jó, menj csak aludni.
Könnyen jött az álom. Máskor órákig forgolódok, de most nem. Róla álmodtam. Egy gyönyörű virágos réten sétáltunk és beszélgettünk. Elő bujt a nap. Mikor a nap sugarai elérték a bőrét halványan megcsillant. Milyen gyönyörű volt.
( Elisabeth szemszöge )
Hétvége van. Kíváncsi vagyok, hogy Rachal mit talált ki. Éppen hozzájuk mentem.
- Szia, jaj de jó, hogy itt vagy! Mit szolnál, ha lemennénk a partra?
- Melyik partra?
- La Push - ba, jössz?
- Igen - én is ezt terveztem szeretem volna a farkasokról többet megtudni.
( Jackob szemszöge )
Éppen végeztem a járőrözéssel . Úgy döntöttem lemegyek a partra.
- Helló, hová mész? - kérdezte Seth.
- A partra jössz?
- Aha, menjünk.
Ott találtuk Qult és Carliet
- Sziasztok! Este buli lesz jöttök?
- Mit ünneplünk?
- A tizennyolcadik születésnapomat.
- Persze, hogy ott leszünk nem kérdés!
Egy kocsi állt meg nem messze a parttól két lány szélt ki nevetve. Amikor a vörös halú lánnyal találkozott a tekintetünk úgy éreztem mintha nem a gravitáció tartana ott ha nem ő. Ő volt az univerzum közepe. Lábaim maguktól keltek életre és vittek közelebb.
3. fejezet
( Elisabeth szemszöge )Az autóút jókedvűen telelt. Végig nevetgéltünk és hülyéskedtünk. Mikor kiszálltunk az kocsiból valami történt. Az egyik indián fiúval találkozott a tekintetünk. Lefagytam. A szemei meleg barna örvényként húztak magukhoz és nem eresztetek. Lábaim maguktól vittek közelebb az ismeretlen fiúhoz. Megszakította a szem kontaktust.
- Szia, én Jackob Black vagyok! - köszönt. Jackob Black, Jackob Black, miért ilyen ismerős ez a név?!
- Én Elisabeth Cullen vagyok! - ledermedt. Közeleb jött hozzám és ezt sugtotta a fülembe:
- Te vámpír vagy? - miért kérdez ilyeneket?
- Nem, vámpírok nincsenek. Miről beszélsz?
- Nekem elmondhatod, mert én farkas vagyok - eszembe jutot az a nagy rosda barna farkas. A szemei pont olyanok voltak mint Jackobnak.
- Csak félig - nem tudom mért, de meg bíztam benne.
- Az nem lehet. Hogyan lehet valaki félvámpír?
Elmeséltem neki az egész történetett. Úgy nézet rám mintha mintha tudta volna, hogy mi lessz a következő mondatom. Olyan volt az arckifejezése, hogy ő ezt átélte és ott volt minden eggyes percben. Ez olyan fura volt. Aztán feltett egy olyan kérdést amire nem számítottam.
- Te Bella lánya vagy?
- Mi? Ezt, hogy érted?
- Az anyukád neve Bella Swan?
- Igen.
( Seth szemszöge )
Az autóból két lány szált ki. Egy szőke és egy vörös hajú. Amikor a szőke hajú lánnyal találkozott a tekintetünk történt valami. Mintha minden szálat ami a Földhözz kötött volna elvágták és egy új sokkal erősebb kötél kötött volna idde. Nem is egy szerű kötél, hanem acélkötél. Meg szünt körülöttem minden és csak ő volt. Ő volt az univerzum közepe.
( Ever szemszöge )
Annyira izgatott vagyok. Ma lesz az első randim Anthony - val. De félek is. Félek kapcsolatott alakitani egy emberrel. Hiszen ha meg tudná mi vagyok fejvesztve menekülne. A veszteségtől félek, hogy elvesztek valakit akit szertek. Egy normális ember nem tudna velem élni. Ki tudna együt élni egy szörneteggel?
( Anthony szemszöge )
Alig vártam a hét órát. Izgatottan készülődtem. Olyan voltam mint egy lány. Még Alice segitségét is kikértem ami nem vall rám, jobban szeretem a nyugott és visszafogott dolgokat. Alice ehez képest olyan mint egy tornádó az én kis nyugott életemben. hatalmas virág csokrott rendelt, bombont és meg ki is öltöztetett.
Mit követtem én el, hogy ezt érdemlem?! Kérdeztem magamban, miközben Alice mutogatta, hogy szerinte mit kéne felvennem. A gondolataiból kiolvastam, hogy ez csak rosszap lesz.
- Alice, ez csak egy randi!
- Mi?! Hogy csak egy randi?! Olyan nincs! Ez nagyon fontos esemény az életedben! És Ever - nek is! Ugy hogy melyik lesz? - tartott elém három össze állítást.
- Nem tudom. Szerinted melyik lenne a legjobb?
- A harmadik. Nem sokban tér el amit általában viselsz, mégis sokkal elegánsabb. - a kezembe nyomta és belökött a szobámba. - Vedd fel látni akarom rajtad! - csukta rám az ajtót. AMikor felöltösztem kijöttem és körbe forogtam ellőtte.
- Tökéletes! - üjjongott és a kezembe nyomta a virágcsokrott. - Indulj! Kifelé! És vigyáz a farkasokkal!
- Meglesz - szóltam vissza. Majd beszáltam az automba és elindültam Ever háza felé.
4. fejezet
( Ever szemszöge)A randi tökéletes volt, de úgy érzem nem titkolozhtok tovább el kell mondanom mi vagyok bármi is történszaladjon jen. Remélem eléggé szeret ahoz hogy ne fejveszte szaladjon a közelemből.
- Anthony én egy...
( Anthony szemszöge )
Hihetetlen ül élveztem a randevúnkat. Ever személyiség egyszerúen elbűvölő csak azt sajnálom, hogy ember. De nem bírom magamban tartani elkellet mondanom neki. Kit érdekel a Volturi? Ha megölnek azt se bánom csak ő legyen biztonságban. Mikor szólásra nyitottam a számat meghallotam a bizonytalan hangot amint ezt suttogja:
- Anthony én egy boszorkány vagyok - gyönyörü arsán egy könycsep gördült végig. El fordult és föl akart álni de vissa húztam.
- Ne menyj el!
- Nem félsz töllem?
- Nem félek mert... mert, félig vámpír vagyok.
( Jackob szemszöge )
Felpattantam a fatörzsről emin edig ültünk.
- Mi a baj - kérdezte aggodalommal teli hangon Elisabeth.
- Akkor te félig vámpír vagy igaz? - ezen sem tudtam felmérgeni magam. Nem akartam, hogy megijedjen tőlem. Pedig mérgesnek kellene lennem, hisz lejött La Push-ba az életét kockéztatva. Az nem is izgatot, hogy megszegte a szerződést.
- Igen ez baj?
- Nem nekm nem, pedig bajnak éne lennie mert nem lehhet nél itt.
- Akkor én máris megyek...
- Ne! Ne menj! Montdanom kell nekd valamit - állítottam meg. Úgy tűnik a szerződés kisebb változtatásokat igényel. Elmondtam . Elmondtam neki minden. Sokat beszélgettünk már csak azt vattük észre, hogy lemegy a nap.
- Mennem kell.
- Sajnos.
- Holnap talákozünk?
- Igen. Mondjuk itt?
- Jó. Szia!
- Szia! köszöntem el majd elindultam járőrözni.
( ELisabeth szemszöge)
Annyira jól éreztem magam! Dúdolva léptem be a házba.
- Hol voltál kisasszony? - apa hangja meijesztet. Ezért elfelejtetem lezárni az elmémet így mindent látot. - Ez nem lehet - Órdította és erohant.
A boszorkányokról
Minden boszorkánynak van egy Védelmezője. Aki születése pillanától védi és segíti. Minden Védelmezőnek van egy könyve! Nevezik ezeket Átkos Könyvnek vagy Isteni Könyveknek.
A Védelmezők nevei: Zeusz ( Jupiter ), Héra ( Juno ), Poszeidon (Neptunos ), Hádész ( Plutón ), Pallasz Athéni ( Minerva ), Apollon ( Apollo ), Artemisz ( Diana ), Aphrodité ( Venus ), Héphaisztosz ( Valcanus ), Nike ( ejsd így: niké ), Arész ( Mars ), Hermész ( Mecurius), Hesztia ( Vesta ), Démétér ( Ceres ), Dionüszosz ( Bacchus )
Amit még fontos tudni!
A boszik nem öregednek.
5. fejezet
( Ever szemszöge )
Vámpír! Menekülj! Ordította az agyam. Én mégis mozdulatlanul ültem Anthonyra meredve. Hihetetlen! Őt tényleg szerettem. De ő egy gyilkos! A vámpírok emberi vérrel táplálkoznak. Szomjuk olthatatlan. Mindig többet és többet kívánnak. Mozdulni akartam de nem tudtam. A barna szempár nem engedett. Csokoládé örvényként húzott magához. Észhez tértem nem kábíthat tovább! Nem játszhat velem tovább! Fel ugrottam és elugrottam. ( Ez azt jelenti, hogy eltűnök és másik helyen kerülök elő. ) Nem tudtam hova akarok menni. Csak azt reméltem hogy jó messzire lesz Anthonytól. Amikor megláttam hova kerültem nem bírtam tovább sírás nélkül. A régi házunk romjaji bontakoztak ki a köd homályából. Térdre rogytam és hagytam, hogy az emlék átjárjon.
Gyönyörű este igérkezet. Együtt a család. Mindenki otthon van. A kandallóban ropog a tűz. Kint havas a táj. Majd sikoltozás hallatszik az emeletről. Mindenki felrohan hatalmas káosz van. Minket, gyerekeket próbáltak távolt tartani. Eszelős nevetés hallatszott fentről és megjelent ő. A vörös vértől ragacsos arcú nő. Egy vámpír. Mögötte szüleink élettelen teste hevert. Húgomat a karjában tartotta.
- Á, á, á! Ha egy lépéssel közelebb jössz megölöm. Pedig kár lenne. Nagyon szép kisbaba. alkut ajánlok. Te ide adod Héra Könyvét és akkor te meg a húgod életben maradtok. Na mit szólsz hozzá. Értelmes lánynak tűnsz. Úgyhogy hozd ide Drina néninek a könyvet.
Kinyultotam a kezem a könyv egy pillanat múlva a kezembe repült.
- Végre! A második könyv is meg van. Elmondom neked mire kell ez a könyv. Ha mind a tizenkettő átkos könyv vagy ahogy mások nevezik isteni könyvek a birtokomba kerülnek én leszek a leghatalmasabb vámpír az egész világon.
Oda sétált hozzám elvette a könyvet és átadta a húgomat.
- Most szaladj.
Futottam a töllem telhető leggyorsabban. Akkor talált ránk Kate. Azóta is ott élünk vele.
6. fejezet
( Evelin szemszöge )
Már kezdtem aggódni. Evernek már rég haza kellet volna érnie. De valahogy éreztem, hogy valami történt. Valami nagyon rossz. Levettem a nyakamból a kis medált ami egy kifeszített nyilat és benne egy íjat ábrázolt. Erősen Evere koncentráltam majd a térkép fölé lógattam. Amikor megláttam hol van, majdnem fel sikoltottam. Nem gondolkoztam. Ugrottam. A nővérem össze görnyedve zokogott.
- Ever! Mi történt? - földre rogytam mellette és átkaroltam. Teljesen át fagyott. - Mi a baj?
- Ő... ő... egy vámpír.
( Anthony szemszöge )
Porrá let. Mintha ott se let volna. Egy pillanat alatt tűnt el a szemem elől. Csak most jutott el a tudatomig mit is mondott. Ő egy boszorkány. De hisz ez lehetetlen. Vámpírokkal teli világban élek és még én mondok ilyet? Hisz én és Eisabeth vagyunk az élő bizonyítékok, hogy lehet minden monda igaz.
( Elisabeth szemszöge )
Apa után akartam menni, de rájöttem ez nem túl jó ötlet. Hagynom kell lenyugodni. Így Szörnyű várakozás vette kezdetét. A telefonom rikácsolására kaptam fel a fejeem.
- Hallo?
- Szia, El Jackob vagyok.
- Honna tudod a telefon számom?
- Rachel-től. - gondolhattam volna. - Honap nem tudok ott lenni a partnál, mert járőröznöm kell a falkával.
Még csak egy napja ismerem, de már szörnyű fájdalom kerített hatalmába mikor meg tudtam a hírt.
- Jó, akkor szia.
- Várj még ne tedd le. Beszélgetünk egy kicsit?
A kicsiből nagyon sok lett. Nem tudom hány óra telhetett el, csak arra lettem figyelmes, hogy Anthony feldúltan viharzik be a szobájába. Oriási nagy bajt éreztem a levegőben.
( Jackob szemszöge )
Hatalmas boldogságot éreztem mikor beléptem a házunkba. De amint megláttam a többiek komoly arcát rögtön elszállt a jó kedvem.
- Mi történt?
- Idegen farkas szagát ereztük.
Szereplők
Anthony, Elisabeth ikertestvére.( főszereplő )
Elisabeth, Anthony ikertestvére. ( főszereplő )
Rachel, Elisabeth legjobb barát nője.
Ever, Evelin a kis húga. Hatalmas erejű boszorkány.
Védelmezője: Pallasz Atheni ( a bölcsesség, stratégia istennője, a tudományok támogatója )
Drina, gonosz vámpír. Aki tudomást szerzet az Isteni Könyvekről. 2 már nála van.
Jackob Black
Seth
Evelin, Ever testvére, nagy hatalmú boszorkány.
Védelmezője: Artemisz ( a vadászat, íj és nyíl istennője eredetileg a hold istennője volt )
